Legfontosabb Madarak

Anhinga anhingaanhinga

Írta: Laura Kearns

Földrajzi tartomány

A legészakibb elterjedéseAnhinga anhinga leukogasteraz Egyesült Államokban található Észak-Karolinától Texasig. Északon, egészen Wisconsinig azonban észlelték. A kínálatában szerepel Mexikó, Közép-Amerika, Panama és Kuba is. Az Egyesült Államok északibb területein talált egyedek márciusban és áprilisban vándorolnak oda, és októberig maradnak, majd visszatérnek Mexikóba és az Egyesült Államok délibb részeire.Anhinga anhinga anhingaDél-Amerikában Kolumbiától Ecuadorig, az Andoktól keletre Argentínáig, valamint Trinidadban és Tobagóban található. A tartományt a hűvös hőmérséklet és a kevés napsütés korlátozza.(del Hoyo és munkatársai, 1992; Hennemann, 1985; Isenring, 1997)

  • Biogeográfiai régiók
  • közeli
    • anyanyelvi
  • neotróp
    • anyanyelvi

Élőhely

Anhinga anhingakedveli az édesvízi és tengerparti vízi élőhelyeket, amelyek cserjével vagy fákkal borított szigeteket vagy partokat foglalnak magukban; ezek az élőhelyek közé tartoznak a tavak, mocsarak, mocsarak, mangrove-mocsarak, sekély tengerparti öblök és lagúnák. Az ilyen élőhelyeken az anhingák képesek lesni a lassan mozgó zsákmányt, és a vízben keresnek menedéket a veszély elől, a fák tetején pedig maga a süllő és a nap.(del Hoyo et al., 1992; Owre, 1967)



  • Aquatic Biomes
  • tavak és tavak
  • folyók és patakok
  • parti
  • Egyéb élőhely jellemzők
  • parti
  • torkolat

Fizikai leírás

Az anhingák átlagos testhossza 85 cm, súlya 1350 g, szárnyfesztávolsága 117 cm, csőrhossza 81 mm. A fej kicsi, és úgy tűnik, csupán a hosszú kígyószerű nyak meghosszabbítása. A nyakban a 8. és 9. nyakcsigolya zsanérszerű apparátust hoz létre, amely lehetővé teszi a zsákmány gyors befogását. A hosszú, éles, fogazott csőr is segíti a vadászatban. A szárnyak szélesek, lehetővé téve a szárnyalást, a lábak pedig úszóhártyával vannak ellátva, hogy megkönnyítsék az úszást. A lábak fizikai felépítése azonban alkalmasabb a vízből a szárazföldre való kúszásra, valamint a bokrokra és fákra való mászásra. A farok hosszú, emelésre, kormányzásra, fékezésre és egyensúlyozásra szolgál. Repülés közben szétterülve a farka a pulykáéhoz hasonlít. Az anhingas általános testformája hasonlít akormorán; a fej és a nyak vadászati ​​tevékenysége inkább a gémre hasonlít.



Az anhingák szexuálisan kétalakúak; a hímek színe világosabb, mint a nőstények. A hímek tollazata zöldes-fekete, amit a hát felső részén ezüstszürke tollak és hosszú fehér tollakkal szegélyezett szárnyak hangsúlyoznak. Fekete címerük is van. A nőstények barnák, fejük és nyakuk világosabb barna; a fiatalok egységes barna színűek. Az összes repülési toll egyidejű vedlése egy ideig repülésképtelenné teszi őket. Egyes vízi madarakkal ellentétben a test minden tolla teljesen nedves lesz a vízzel való érintkezéskor, ami lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben merüljenek át a vízben. Ez a tulajdonság azonban azt eredményezi, hogy csekély felhajtóerővel rendelkeznek, gyorsan elveszítik a hőt, és akadályozzák a repülést.(del Hoyo és munkatársai, 1992; Hennemann, 1982; Owre, 1967; Scott, 1983)

riff raff kutya
  • Egyéb fizikai jellemzők
  • endoterm
  • homoioterm
  • kétoldalú szimmetria
  • Szexuális dimorfizmus
  • a nemek eltérő színűek vagy mintázottak
  • Átlagos tömeg
    1350 g
    47,58 oz
  • Átlagos tömeg
    1080 g
    38,06 oz
    Egy kor
  • Átlagos alap anyagcsere sebesség
    3,2258 watt
    Egy kor

Reprodukció

Az anhingák monogám állatok, és a párok évről évre újra felhasználhatják a fészket. A hím szárnyalással és suhanással kezdi az udvarlást, majd leveles gallyakkal megjelöli a fészek lehetséges helyét. Ezután viselkedési bemutatókat hajt végre, hogy magához vonzza a nőstényt. A pár kialakulása után a hím fészkelőanyagot gyűjt össze, míg a nőstény emelvényfészket épít, amely általában egy vízen túlnyúló ágon vagy a fák tetején lévő nyílt területeken található. A nőstény úgy építi fel a fészket, hogy pálcákat fon össze, és élő gallyakkal és zöld levelekkel párnázza. Általában az erősen territoriális hímek kiterjedt megjelenítésekkel, sőt harcokkal védekeznek a fészkelő területeket fenyegető veszélyek ellen. Ha egy másik hím közeledik a területhez, az ott tartózkodó hím kitárja a szárnyait, és felcsattan a csőrére. Ha nem történik visszavonulás, akkor a harcok egymás fejének és nyakának kopogtatásával kezdődnek. A nőstények kevésbé agresszívak, de szükség esetén megvédik a fészket.(Burger és mtsai, 1978; del Hoyo és mtsai, 1992)



  • Párosítási rendszer
  • monogám

Úgy gondolják, hogy az anhingas két éves kor körül éri el a szexuális érettséget. A szaporodás Észak-Amerikában szezonálisan történik. A szubtrópusi vagy trópusi szélességi körökben a szaporodás egész évben előfordulhat, vagy nedves vagy száraz évszakok válthatják ki. A nőstény egy-három naponként tojik egy tojást, amíg két-hat tojást meg nem talál. Az átlagos kuplungméret négy tojás. Az ovális alakú tojások kékesfehérek vagy halványzöldek, néha barna foltokkal.(Burger és mtsai, 1978; del Hoyo és mtsai, 1992)

  • Főbb szaporodási jellemzők
  • iteroparózus
  • szezonális tenyésztés
  • egész éves tenyésztés
  • gonochor / gonochoristic / kétlaki (a nemek elkülönülnek)
  • szexuális
  • tojásról szaporodó
  • Tenyésztési időszak
    Az anhingas a szélességi foktól függően szezonálisan vagy egész évben szaporodhat.
  • Átlagos tojás szezononként
    4
  • Hatótávolság a kikelésig
    25-30 nap
  • Átlagos kirepülési életkor
    6 hét

A szülők részt vesznek a tojások 25-30 napig tartó keltetésében. Mexikóban az anhingákról dokumentálták, hogy bizonyos megjelenéseket hajtanak végre, amikor a hímek és a nőstények a fészekben keltető feladatokat váltanak. Ezeken a képeken két szülő hangosan szólalt meg egymásnak, és a kotló madár a párja felé nyújtva a nyakát. Miután a madarak nyakukat összefonták, és a hazatérő madár fészkelőanyagot adott át a kotló madárnak, a két hely felcserélődött. Kikeléskor az anhinga fiókák meztelenek és tehetetlenek. Végül fehér pehely nő a hasukon, és egy sötét pehely a hátukon. A szülők eleinte úgy etetik a fiókákat, hogy a részlegesen megemésztett halból folyadékot és visszafolyt anyagot csepegtetnek le a torkukon. Ahogy nőnek a fiókák, fejüket a szülők csőrébe hajtják, hogy megszerezzék ezt az élelmiszer-anyagot. A fiókák körülbelül három hétig vannak a fészekben, de ha fenyegetik őket, képesek a vízbe zuhanni és elúszni, majd később kimásznak a vízből és vissza a fészekbe. Három hét elteltével ki tudnak mászni a fészekből egy ágra, és körülbelül hat hetesen kirepülnek. Még néhány hétig a szüleikkel maradnak, mielőtt önállóvá válnának.(Burger és mtsai, 1978; del Hoyo és mtsai, 1992)

  • Szülői befektetés
  • altricial
  • előtrágyázás
    • tartalékolás
    • védelmező
      • női
  • előkelés/születés
    • tartalékolás
      • női
    • védelmező
      • férfi
      • női
  • elválasztás / kirepülés előtt
    • tartalékolás
      • férfi
      • női
    • védelmező
      • férfi
      • női
  • függetlenség előtt
    • védelmező
      • férfi
      • női

Élettartam/élettartam

Viselkedés

Az anhingák a víz felszínén futva vagy egy fáról leugrással kezdik a repülést. Általában úgy térnek vissza a vízbe, hogy sügérről belesiklnak, vagy szárazföldről kúsznak bele. Csak a fej és a nyak látható a vízben, alacsony felhajtóerejük miatt. A vízben töltött idő nagy részét a horgászat tölti le; egyébként fákon ülve találják őket. Gyakran felkúsznak a vízből, majd fel egy magas süllőre, hogy napozhassanak. Hasonlóan a kormoránokhoz és pulykakeselyűkhöz, a szárnyak kitárásával maguk is napoznak, ami kiszárítja a tollazatot és elnyeli a nap hőjét. Az anhingák gyorsan hőt veszítenek a vízben, mivel hiányzik a testtollak szigetelő rétege; így a napsugárzás segít fenntartani a testhőmérsékletet. Az anhingák magányosak, de néha gémek, kormoránok, íbiszek vagy gólyák csoportjai között is megtalálhatók. Bár kis, laza csoportokban fészkelnek, szokatlan, hogy más anhingákkal együtt találjuk őket az év más szakaszaiban.(Burger és mtsai, 1978; del Hoyo és mtsai, 1992; Hennemann, 1982)



  • Kulcsviselkedések
  • legyek
  • úszó
  • napirendi
  • mozgékony
  • ülő
  • magányos
  • területi

Kommunikáció és észlelés

Általában csendes madarak, a hangok közé tartozik a kattanás, zörgés, károgás és morgás. Az anhingák általában a fészken vagy annak közelében hívogatnak, időnként pedig repülés vagy ücsörgés közben. Különösen csendesek és megfoghatatlanok, amikor a vedlés miatt röpképtelenek.(Burger és mtsai, 1978; del Hoyo és mtsai, 1992; Hennemann, 1982)

  • Kommunikációs csatornák
  • akusztikus
  • Érzékelési csatornák
  • vizuális
  • érintés
  • akusztikus
  • kémiai

Étkezési szokások

Az anhingas elsősorban halakat zsákmányol (Percidae,Centrarchidae,Peociliidae,Cyprinodontidae), de étrendjükbe beletartozhatnak a vízi gerinctelenek és rovarok is. Bár nem kifejezetten gyors úszók, hatékony vízivadászok, gyors nyakukra és éles csőrükre támaszkodva zsákmányolják a zsákmányt. Lassabban mozgó halfajokat céloznak meg, és a víz alatt lesikálják őket, végül hosszú nyakukkal kiütik a zsákmányt, és a csőrrel lándzsázzák a zsákmányt. Ezután a zsákmányt a víz fölé emelik, és úgy manipulálják, hogy előbb lenyeljék a hal fejét.(Owre, 1967)

  • Elsődleges étrend
  • húsevő
    • halevő
  • Állati élelmiszerek
  • hal
  • rovarok
  • vízi rákfélék

Gazdasági jelentősége az emberek számára: pozitív

Az anhingákat és tojásaikat Ázsia egyes részein az emberek megeszik.(del Hoyo et al., 1992)



  • Pozitív hatások
  • étel

Gazdasági jelentősége az emberek számára: negatív

Észak-Amerikában az anhingáknak nincs különösebb gazdasági hatása, különösen azért, mert nem eszik meg azt a halat, amit az ember.(del Hoyo et al., 1992)

Védelmi állapot

Amerikában az anhingák bővelkednek, bár vízi élőhelyeik veszélyben vannak. Megállapították, hogy a DDT hatással van e madarak szaporodási sikerére, és ennek a peszticidnek a betiltása Észak-Amerikában az Egyesült Államok déli részén szaporodó madarak számára előnyös.(del Hoyo et al., 1992)



mikor hagyják abba a kutyák a fogzást

Egyéb megjegyzések

Bár az anhingák hasonlítanak a kormoránokhoz (Phalacrocoraxfajok), a kettőnek számos különbsége van. A kárókatonák erősebb úszók, így gyorsabban úszó halakra is képesek vadászni, míg az anhingák sokkal lassabbak a vízben, és lassabban úszó halakra vadásznak. Az anhingák képesek szárnyalni, de a repülés megkezdéséhez siklórepülésre van szükség a fákról, ellentétben a kárókatonákkal, amelyek nem tudnak szárnyalni, és könnyen felszállhatnak a vízből. Az anhinga eloszlását a hőmérséklet jobban korlátozza alacsony anyagcsere-sebességük miatt. A kárókatonák képesek magasabb testhőmérsékletet fenntartani, és Észak-Amerika hidegebb vidékein találhatók. Ezenkívül az anhingák szárnyas és sikló repülési formát használnak, míg a kormoránok folyamatosan csapkodnak.(Owre, 1967)

Közreműködők

Laura Kearns (szerző), University of Michigan-Ann Arbor, Terry Root (szerkesztő), University of Michigan-Ann Arbor.